Az nem állítható, hogy gyorsan ment, de megszületett a „Valóban akadálymentes” irodalmi pályázatunk eredménye.
Sokan és teljes joggal reklamálták, miért nem hidetünk még mindig eredményt irodalmi pályázatunkon.
Miközben kerekes-székkel a legtöbb közintézménybe nem lehet behajtani - az otthon akadálymentesítése fáradsággal, költséggel jár - és a kerekes-székesek autóinak jelzett parkolóhelyére gátlástalanul beállnak az egészségesek városi terepjárói: vannak már akadálytalan mozgási körzetek.
Még a nyáron, egyik reggel különösen jól ébredtem. – „Képzeld Anya, azt álmodtam, hogy ide járok a magyarszéki iskolába! Annyira várom már! Olyan klassz lesz!”Anya elmosolyodott, láttam, hogy örül, viccelődött is velem: - „No, ilyen sem volt még, hogy Te a vakáció végét, a tanítás kezdetét várnád!”Bizakodhattam, mert hiszen a Polgármester Úr, az igazgató néni, a tanár nénik és az akadálymentesítésen dolgozók megígérték nekem, hogy segíteni fognak és mindent megtesznek azért, hogy ide járhassak.Ez így is történt, amit ezúton szeretnék megköszönni.
„Egy ismeretlen ősi fényű Örök Titokról elszakadtam.Küldöncnek jöttem,S eltűnök majd,Ha üzenetét általadtam.”                     (Mécs László)